hogy azok szívnak miatta, akiknek amúgy sincs sok pénzük. Társadalmi szolidaritás, ugye.
Szerintem fordítva ülsz a lovon. Avagy: rossz irányból nézed. Nem azok szívnak, akik kevesebbet keresnek, hanem azok járnak jobban (a korábbiakhoz képest), akik érdemben eltartják az országot. Őket nem árt megbecsülni, mert ők azok, akik a legkönnyebben le tudnak lépni (= és maradnak a többiek, egyre nagyobb szarban).
Szerintem a szolidaritás elvárható maximuma az, hogy ha valaki n* annyit keres, akkor n* annyit adjon be a közösbe. Mivel nem tud n* annyit kivenni a közösből (nagyon sok mindenben szinte semmivel nem kap többet, de ha valamiből kap is, az se nagyon lesz n*-es, tehát átlagban messze kevesebbet kap az arányosnál), így ez színtiszta szolidaritás.
Ez egyúttal a közgazdaságilag semleges megoldás is, így nem torzítja az adórendszer a gazdaság egyéb döntéseit, továbbá nem ellenmotiválja a dolgozót extra munkák esetén. Ja, és így nem kell küzdeni, hogy hogyan legyen családmodell-semleges az adórendszer... azaz a hátrányos helyzetű (egykeresős) családokat hogyan ne szopassuk. Mert ennek hiányában az egykeresős család ugyanakkora jövedelemből több adót fizet (pedig inkább kevesebbet kellene neki).