Az a helyzet, hogy az olyan alacsonyszintű műveleteket, mint egy tömbhozzáférés ellenőrzése, azt a runtime sokkal jobban elvégzi, mint az ember.
Ugyanis a runtime-nak egyszer kell jónak lennie, míg ha emberrel csinálod, annyi hibalehetőség van, ahányszor a műveletet el kell végezni.
Sokkal komplexebb problémákat kell ma már megoldanunk szoftverrel, mint a 60-as években. Épp ezért nem az kell, hogy lekösse a figyelmünket és az agykapacitásunkat, hogy most csináltunk egy out-of-bounds ellenőrzést vagy nem. Baromira nem ez kell, hogy az időnket lekösse.
Nem véletlenül használunk egyre magasabb szintű nyelveket, meg libraryket: valaki megírja és leteszteli egyszer, a többiek meg használják. És az olyan alacsonyszintű műveletek, mint a biztonságos tömbindexelés annyira sokszor fordulnak elő, hogy alapoknak kell lennie.
A C nagy része pedig egy hordozható assembly, így is kell rá tekinteni. Azon nyelvi elemei, amelyek meg komoly runtime-támogatást kell élvezzenek (threadek és társaik) pedig ugyanúgy nem alacsonyszintűek, és ugyanúgy nem nyersz vele semmit teljesítményben.