A kávéhoz hadd szóljak hozzá.
> Pár éve egy világbajnok barista meg azt mondta, tök mindegy, milyen módszerrel készíted el, az ízlés kérdése. Az alapanyag legyen jó.
- Minden szava igaz.
Szerintem az ízlésnek van egyfajta ,,pillanatnyi'' összetevője is, amit többféle időállandójú folyamat szuperpozíciójaként fogok fel. Nagyobb időállandójú komponens pl. a megszokás, hozzászokás. Amikor kipróbálok mondjuk egy újfajta pörkölést, van, hogy először nem is ízlik az eredmény. Aztán ahogy többször próbálgatom, ízlelgetem, megismerem az előhozott ízeket, van, hogy egyszer csak elkezd tetszeni. Mintha egyszer csak megérteném, miről szól.
Kisebb időállandójú komponens az ízlést tekintve pl. a pillanatnyi fizikai és lelkiállapot, az időjárás, és egyes külső befolyásoló tényezők.
Szerintem ezektől mind függ, hogy valamit milyennek érzel. Nagyon fontos még, hogy milyen élményeid fűződnek az adott ízhez vagy illathoz.
Definitív értelemben ezért nem is beszélhetünk ,,jó'' vagy ,,rossz'' kávéról illetve teáról. Adott kávé vagy tea legfeljebb statisztikailag tekinthető jobbnak vagy rosszabbnak (általában több vagy kevesebb ember szereti).
Jó dolog az eszpresszó, de messze nem az egyetlen elfogadható módja a kávé elkészítésének. Nem is mindenfajta kávé jó eszpresszónak.
Szinte bármilyen eszközzel lehet finom kávét főzni, ha értesz hozzá.
Az iskolai osztályunkban volt egy lefingott zongora, ami csak porosodott, senki nem foglalkozott vele. Néha játszogattam rajta délután, amikor már mindenki hazament. Általában konstatáltam, hogy hát igen, milyen hamisan szól, ráférne legalább egy hangolás, nem is lehet szépen játszani rajta.
Történt egyszer, hogy valamilyen alkalomból ott járt a zeneiskola igazgatója, és meglátván a zongorát, bemutatott rajta egy darabot az osztálynak. Hát, ott én nagyon meglepődtem, hogy az a zongora milyen szépen is tud szólni! Akkor jöttem rá, hogy nem a hangszer számít...