( BehringerZoltan | 2016. 01. 08., p – 23:46 )

E nyilatkozatot aláíró magyar úszóedzők nevében a leghatározottabban visszautasítjuk azt a szégyenteljes eljárást...

Én meg mint sportszerető a leghatározottabban visszautasítom, hogy amikor érvényes kritika éri az úszóedzők gyakorlatát, akkor azok a valódi problémát nem h nem a súlyának megfelelően kezelik, hanem eltagadják, és helyette kollégájuk személyes nevetségesen eltúlzott sértettségével foglalkoznak. Ez a reakciójuk önmagában jelzi alkalmatlanságukat a jelen század kihívásainak való megfelelésre. Ha én lennék valamiféle sportminiszter nagyon örülnék ennek az aláírósdinak, mert ott lenne a kezemben a névsor, h kiket kell eltanácsolni.

...hogy amikor párbeszédre törekedne egy versenyzővel és edzőjével, akkor a versenyző az edző nyomására kitér előle, de fogalmazzunk pontosan: faképnél hagyja. Történjék bárhol, bármilyen körülmények között, mindez önmagában is minősíthetetlen, mint ahogy azt sem tartjuk helyénvalónak, hogy a kapitánynak kell egyáltalán keresnie a versenyzőt és edzőjét, mert azoknak valamilyen kívánságuk van. Ennek épp fordítva kellene történnie normális esetben: nekik kellene időpontot kérniük a kapitánytól, ennek a világon mindenütt ez a rendje...

Hja ha ez világ rendje, akkor mán csak arra lennék kíváncsi, h miért nem Kissen kérik számon, h mégis mi búbánatért nem a világrendje szerint járt el, és miért ment oda? Mert hát ez edzői konzílium állásfoglalása szerint a világ rendje, hogy tőle kellett volna időpontot kérni. Szóval ezek annyira hülyék, h még a saját körözöttes nyilatkozatukba is belefoglalják h a védencük hibázott.
Mindezt teszik akkor amikor azt kérik számon rajtuk, h 30 éve nem képesek azt a színvonalú szakmai támogatás nyújtani a sportolóinknak, mint ami az élvonalbeli úszóknak máshol kijár.