Általában pont a szép, letisztult megoldásokat kevés munka karban tartani, továbbfejleszteni és üzemeltetni.
Csak ezeknek a fejlesztését nem fizetik meg. Vagy a szép megoldásnak az előállítása kerülne darabonként 1 Eurocenttel többe (ha tudnád, nálunk mekkora kis - sokszor csak papíron létező - összegekért megb*sszák a pótkereket!), így inkább egy drágábban üzemeltethető de olcsóbban gyártható verzió jön ki, mert a cégnek az kerül kevesebbe, az üzemeltető meg csak szopjon. (Mi meg majd reklamációkor jóvátételt fizetünk, ahogy szoktunk.)
Egy egyszerű példa: hűtőgépet tervezel a megrendelőnek. Adott, hogy milyen hőmérsékletet kell fenntartani, és hogy milyen hőmérsékletű közeggel hűtheted majd a kondenzátort. És adott persze, hogy óránként hány MJ hőt kell elvonni.
Szép megoldás: nagy hőcserélő-felületek, minél kisebb kondenzációs hőmérséklet --> olcsó üzemeltetés
Csak sajnos a nagy hőcserélő felületek drágák. Ezért inkább kap a megrendelő kisebbet, magasabb kondenzációs hőmérséklettel, szarabb hatékonysággal --> magasabb üzemeltetési költség az élettartamon keresztül, de mi többet tehetünk zsebre.
Egy jó mérnök nem szellemi maszturbációt végez, hanem egyszerűen csak átlátja, hogy egy ideális világban hosszú távon mi lenne optimális. Csak persze a gazdasági oldal szar dolog, mert az a költség ugye nem költség, amit majd más fizet meg. Átkúrás az egész. A rövid távú haszonért.
Pont ez a baj a világgal. Mindig azt mondom az embereimnek, hogy mérnökként NE TE mondd ki, hogy valami drága vagy gazdaságtalan. Ezt megítélni NEM A TE feladatod. Te jó megoldásokat szállíts. Majd a pénzügyi osztály lehúzza, ha nem fér bele; ezt megítélni az ő feladatuk, utána majd tovább gondolkodunk.
A kedvencem, amikor a FOLYAMATmérnöknek VÉLEMÉNYE VAN, hogy SZERINTE MEGÉRI-E gyártani azt a terméket, és hogy neki ÉRDEMES-E foglalkozni vele. Hát rohadtul ne ítélje meg, mert egyrészt fogalma sincs, mennyit fizet érte a vevő, másrészt mert ez nem az ő feladata.
Amatőr dolog, ha egy mérnök kisközgazdászt játszik. Azért fizetik a pénzügyeseket.