( uid_2716 | 2015. 10. 17., szo – 23:55 )

Én nevetni szoktam, kicsit zavarban, szemérmesen. Ehehehehe....

A sikítozás hagyján, de volt, ahol a falon kopogott az ágyuk fejfája, az íróasztalom mellett. Legelőször döbbenten néztem a monitorról a falra, hogy most meg kit zavartam és mivel, éjjel kettőkor, hogy átkopognak.