( uzsolt | 2015. 10. 10., szo – 20:36 )

Eleve ezt én feleslegesen szigorúnak találom.

Bevallom, én nem. Sőt. Egyetemi oktatóktól hallok dolgokat (pl. húgomtól), és ez a kényszer nélküliség nem jó. Ha nincs komoly következménye annak, hogy nem készülsz fel rendesen a vizsgára, akkor hajlamos az ember kicsit lazábban venni ("nem gond, majd következő félévben megcsinálom") - aminek rendszerint csúszás a vége.

Ezzel szemben a bolognai rendszerben most már csak 1 évet csúszhatsz, mert mész költségesre, és ott sem próbálkozhatsz végtelenszer.

Azt nem írtam, hogy az ismételt félévet költségtérítésesen csinálod.

nem akarok belemenni egy kié a nehezebb szak vitába

De csak sikerült.

Nem tudom, hogy egy tanári állás hogy néz ki, egy mérnők 5*8 órában dolgozik átlagban szakterülettől függően.

Mi tanárok meg lógatjuk a lábunkat egész nap, megtartjuk a heti 22-24 órát, aztán semmi dolgunk nincs - nyáron meg aztán Hawaii.
Komolyra fordítva a szót: a megtartott órákon felüli munka (pl. dolgozatjavítás) halasztható, ez könnyebbség a klasszikus napi 8-tól 4-ig (5-ig) munkaidőhöz képest. Tehát végeztem mondjuk fél kettőkor, átmentem a szomszéd városba az egyetemre, hazaértem, és este hatkor-hétkor még elkezdtem dolgozni (órára készülés - első évben azért nem olyan egyszerű, dolgozatok előkészítése, javítása, stb.), kilencig, tízig. Volt olyan, hogy éjfélig javítottam dogákat.