"Képzelj el egy békés, magányos, kedvező körülmények között élő őskori törzset, ahol felüti a fejét a gender ideológia, és úgy döntenek, hogy páros heteken a férfiak maradnak otthon a gyerekekkel és a nők mennek vadászni, és páratlan heteken fordítva ..."
Megpróbálom elképzelni. Ezek csak páratlan heteken esznek?
Mondok neked egy hajmeresztő dolgot: az ember szereti a tüzet. Vannak, akik egyenesen pirománok, de a többiek is szeretik nézni a tűz, vagy a gyertya lángját. Nos ez egy mutáció, és ebben különbözött a cro-magnon-i ember a neandervölgyitől. Az előbbi meg merte fogni a parázsló fadarab hideg felét, a másik nem. Ez nem döntés kérdése volt, hanem az örökölt félelemérzés megváltozásáé. A végeredményt ismerjük.
Nem mi hajtjuk a biológiát, hanem a biológia minket. Már csak azért is, mert a civilizációk kezdete óta nem telt el mutációs léptékben mérhető idő. A laktóztolerancia génje is kb. 100e évvel ezelőtt jelent meg, és a tehéntejet emészteni tudó emberek mégsem tudták kiszorítani a többieket, mert egyszerűen nem volt még elég idő hozzá. Melyik viselkedésminta, vagy szokás, vagy hagyomány lenne képes több százezer éven át változatlan maradni?