Visszakérdezek: a
publichozzáféréssel ellátott mezők (adattagok) esetén hogy biztosítható az OOP-ben levő információ rejtés (information hiding), azaz hogy az objektumba és az objektumból, csak annyi és olyan információ tudjon be- illetve kijutni, ami feltétlenül szükséges?
Ha az objektumot hívó eljárásnak kell ezekről gondoskodnia, akkor ha N db helyen hivatkozol az objektum mezőjére, akkor N-szer kell (illene) adatszűrést csinálnod, viszont ha az objektum ,,felel'' az adatforgalomért (getter/setter) akkor elég egyszer -- az objektum leírásában -- rendesen kidolgozni az adatforgalom-szabályozást. N vagy 1, melyik az egyszerűbb?
G.
============================================
"Share what you know. Learn what you don't."