Ez így van. Ha drága dolgokat veszel, akkor olyanok fognak körül venni akik szintén így élnek. Azt veszed észre, hogy egy társasági eseményen minden második szó egy termékmárka. Mivel ebben élsz, így folyamatosan szembesülsz azzal, hogy mennyi márka van amivel még nem rendelkezel. Elkezded kevésnek érezni magad emiatt.
Viszont, ha nem veretsz, akkor tankolásnál pl. nyom egy poént neked a benzinkutas. Ha drága autóval mész tankolni, akkor ezt az élményt nem kapod meg. Amióta Smart-tal járok sokkal jobb élményeim vannak az emberi kapcsolatok terén. Azt érzem, hogy élek a társadalommal együtt. Egy kis vagy középkategóriás autóba a női sofőrök is átmernek nézni, míg egy nagy fekete autóba nem. Ha az autóm hétköznapi az emberek lazán megszólítanak. Nekem ez élmény, mert évekig nem így volt.
Most sokkal több mosolyt kapok.
Mivel volt időm rá így sokat gondolkodtam, hogy vajon milyen a tökéletes élet. Nem szaroztam elgondolkodtam rajta, hogy angol királyi család mit is csinálhat egy napján már sok-sok generáció óta. Arra jutottam, hogy biztosan sportol, tanul, olvas és szeretteivel van. Azóta ezen dolgok felfedezése számomra is örömforrás. Amikor egy arisztokrata nagyon drága oldtimer autóval jár, akkor az jut eszembe, hogy ő ezt újonnan vette, bár drága autót vett, de olyat amivel ezt megteheti. Milyen autó lesz értékes oldtimer? Olyan ami már új korában is stílusos és értékes autó volt, lehetőleg hatalmas blokkal. Mert ők nem vesznek Skodát 3 évente, hanem vesznek egy Astont 40-50 évente. Egy kulturált, tanult arisztokrata értéket vesz és nem fogyasztási cikket vagy, ha az előbbit is venné hamar az utóbbivá válik.
Miközben az arisztokraták autóit néztem rájöttem mi a luxus. Legyen mindig tiszta és műszakilag hibátlan az autó, nem az számít mennyi idős, hanem a megjelenése. Jusson ilyenkor eszetekbe a sok koszos BMW-s arc. Ez a gondolatmenet vitt rá, hogy megvegyem az XJ-t (X350 kaszni), kerül amibe kerül de nekem ez életem végéig autó lesz. :)