Annak az 1%-nak azért nézz utána :-P Nincs sok tapasztalatom, hiszen csak 1994-ben kezdtem Linuxozni (bár azóta nem nagyon volt olyan, hogy néhány Linuxos gépet ne kellett volna tutujgatnom, illetve ne használtam volna Linux-ot), és amikor nagyon-nagyon ritkán OOM-ba futottam, akkor az esetek döntő többségében az derült ki, hogy alkalmazásban van valami elqfva, vagy épp a fejlesztők által megadott memóriaméret legfeljebb a funkcionális tesztekre elég, éles üzemben "picit" több kell. És ez igaz a desktop-jellegű felhasználásra (bár ott nem is emlékszem, hogy lett volna az oom-killer elsüléséig durvult memóriaelfogyás) ugyanúgy, mint kifejezetten kiszolgáló alkalmazások futtatására összerakott gépen.
Azt mondod, hogy "desktopot nem szokás üzemeltetni". Lophact. Már bocsánat. Otthoni, játszós, telepít-letöröl tesztelős, nem baj, ha szétmegy gépet valóban nem - üzletileg kritikus eszközt viszont igen. Legalább annyira, amennyi veszteséget jelent, ha összehányja magát.
Az analfabéta, vagy csak diszlexiás felhasználó meg tökéletes alanya a PEBKAC jelenségnek, ha nem akar tanulni, akkor n+1. alkalommal is pofára fog esni, és n+1 alkalommal is hülyének lesz nézve - méghozzá joggal. Ha meg egy rendszert használni akar, akkor válasszon a saját szintjéhez passzoló valamit, mondjuk egy olyat, ahol egy darab, egész képernyőt betöltő gombot kell eltalálni és rákattintani :-P