Én is nagyon szeretném, ha menne (mint tördelő), de szembesülnöm kellett vele, hogy miért nem megy (fejlesztői oldalról):
Kiindulópont: a kiadványszerkesztő programok a képeket (ideértve bármit, amiből kétdimenziós kép alkotható valamilyen módon) általában nem importálja, hanem csak linkeli. Erre az egyik elég komoly indok, hogy egy-egy komolyabb szerkesztésen átesett fotó simán párszáz megabyte, nem beszélve az akár gigabyte-méretű PDF-ekről (igaz, itt elég lenne egy oldalt kiemelni). A másik ok, hogy nem egyemberes projektek esetén simán dolgozik még a fotós egy képen, amely már be lett emelve az anyagba, miközben egy grafikus belejavít egy logóba.
Tehát az ok alapvetően a forrás megbízhatatlansága.
Mielőtt PDF-et exportál egy szoftver, illik az alkotórészeket ellenőriznie. Ez helyi vagy távoli fájlrendszernél általában abban merül ki, hogy ellenőrzi, hogy a hivatkozott fájl egyáltalán ott van-e, és ha igen, megegyezik-e a mérete, illetve az utolsó módosítás ideje.
Eltűnhet-e egy fájl?
Ha fájlrendszerben van, akkor jó esetben tud róla valaki, mi történt. Ha (pl. a FF módszerét ismerve) a drag and drop azt jelenti, hogy a temp-könyvtárba bedobja, akkor senki sem fog róla tudni. Én pl. minden hétfőn az első bekapcsoláskor törlöm a %TEMP% tartalmát.
Módosulhat-e egy fájl?
Fájlrendszer esetén ez jó esetben egyszerűen ellenőrizhető. Egy URL esetén egyetlen módszer van: össze kell hasonlítani a már letöltött és az újra letöltött fájlt. Két probléma lép fel: megvan-e még az eredetileg letöltött fájl, illetve mennyi idő alatt jön le az "új"?
Elgondolkodtató: van olyan rendszeres melóm, ahol egy 8 oldalas újság végleges állapotának a felhasznált forrásanyaga 1-2 GB. Ezt minden korrektúralevonat előállítása előtt letölteni elég durva lenne.
És a bónusz: mint azt alant is említették, az FF a kitömörített képet BMP-be menti a tempbe, és úgy adja át a fájlt az adott programnak. Ezzel elvileg nem lenne gond, de ez a Moszkva-Volga-osztogatnak esete, ugyanis valójában az történik, hogy a képernyőre renderelt értékeket írja a BMP-be, aminek – kiadványszerkesztésre használt rendszer esetén – nem sok köze van az eredeti képhez, ugyanis az a monitor színmodellje szerinti RGB értékeket tartalmazza, nem azt, amit az eredeti kép.
Update:
A fentiekből kimaradt maga a módszer, a drag and drop problémája. Mi megy át az egyik szoftverből a másikba?
Ha a kép, akkor elkerülhetetlenül már átesett valamilyen konverzión (lásd FF), aminek a fő oka az, hogy nem tudok róla, hogy bármely környezet ma képes lenne arra, hogy a kép pixeladatai mellett a metaadatokat is átvigye.
Ha URL, akkor az valójában szöveg. Persze, fel lehet ismerni, hogy URL, de a drop lehet belőle sima szöveg, egy szöveges link (pl. ez lesz belőle Wordben), egy beillesztett kép (feltéve, hogy a befogadó szoftver letölti, és felismeri, hogy kép – pl. OOo/LO Writer), de pl. InDesign esetében lehetne QR kód is.