Nem dohányzom. Kipróbáltam, de semmi élvezhető és jó dolog nem maradt meg utána. Így soha nem is dohányoztam és nem is tervezem. Nem szánkban a cigarettával születtünk, de azt gondolom, ha valaki szívja, hát tegye, magányügye.
Azzal azonban nem értek egyet, hogy erre bárkinek lehetőséget -kötelezően- kellene biztosítania. Se munkáltatónak, se vendéglátónak, se kutyafülének. Nyilván önszántából tegye aki akarja.
Azt komolytalan követelésnek érzem, hogy kötelezően dohányzásra lehetőséget adó munkaközi szünetet, vagy dohányzásra kijelölt kényelmes helyet követelnek a dohányzók maguknak. Old meg ott és akkor ahol arra a lehetőséged van, nem munkaidőben és nem másokat zavarva a tevékenységeddel.
Ha játékfüggő vagyok, akkor nekem kötelező játékidőt és játékkonzolt biztosítani?
Ha alkoholista vagyok, akkor bárpult és hideg sör?
Ha én szexmániás vagyok akkor terápiás céllal követeljek b*szobát és csajokat?
Továbbá kedves dohányos én sem fingok (elnézést) az étteremben, a bevásárlóközpontban, az irodában, a metrón, buszon, villamoson a szórakozóhelyen az orrod alá, mert éppen az a szükségletem, talán jobban, mint Neked a dohányzás.