Ebben van valami, nalunk is a legtobb problema a dohanyzas alatt oldodik meg, mert ott talalkoznak az emberek es kezdenek beszelgetni. Ha nincs ami "elrangassa" az embert a geptol, kevesebb az interakcio, az ember meg hajlamos magatol nem keresni a kapcsolatokat elso korben, akkor sem, ha szukseg lenne ra (bar nyilvan embere valogatja). Ugyanis, ha az ember az irodaban, es a gepe elott ul, el van foglalva, gyakran tobb dologgal is. Ha eppen egy kiterot tart, akkor viszont tud szabadon/szabadabban elmelkedni es/vagy kollegakkal ertekezni, ami mashogy nehezkes(ebb).
Masik: velem elfordul, hogy munkaidoben lemegyek "egy korre". Ha nincs is ott senki eppen (tehat az elozo "kozossegi funkcio" nem all) en azt vettem eszre, hogy a munkavegzesem hatekonyabb lesz. A konkret elmeny az, hogy pl orak ota dolgozok egy probleman, es egyszeruen nem tudom megoldani. Egy kis "piheno" alatt viszont sokszor megesik, hogy visszaterve a gephez, pikk-pakk megcsinalom, es elgondolkodom, miert is kinlodtam ezzel ennyit, amikor csak egy egyszeru otlet kellett hozza. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy dohanyozni kell, mert akkor jobban megy a munka, nyilvan az is segitene, ha dohanyzas nelkul az ember elmegy egy kaveert, vagy csak barmi egyeb "szunetet" tart. Csak arra celoztam, hogy nem feltetlenul ertek egyet azon megallapitassal, hogy a dohanyosok "szunetei" miatt kevesbe hatekony a munkajuk, en pont az ellenkezojet tapasztalatom: latok kollegakat akik orakig megerdnek a monitorra, mergelodnek stb. Ha ugy adodik, hogy ok is csatlakoznak egy "szunethez" (akkor is, ha nem dohanyoznak, lehet pl egy kavezas is), sokszor nekik is hasonlo elmenyuk van, amit fentebb vazoltam.
Tehat dohanyzastol fuggetlenul is igaz, hogy nem feltetlen rossz otlet neha "lelepni" es par percre felfuggeszteni a munkat.
Persze, ez is egyenfuggo, gondolom.