A rövid válasz szerintem a C, a "plain" C mindenféle objektumok és azok evolúciója nélkül.
A hosszú válasz sokkal zűrösebb, benne van hit és tapasztalat. Az assembly sajnos "röghöz" köt - azaz egy bizonyos processzor architektúrát és annak mnemonicját fogod megtanulni, nem a program nyelvet. Ettől fogva mindent PIC-el vagy ATMEL -el vagy ARM -al karsz majd megoldani, és nem azzal ami az adott feladathoz tartozik.
A C azért jobb megoldás, mert úgy is felfoghatod int egy szimbolikus, univerzális assemblert nagyon kiterjesztett makró lehetőségekkel.
A C segítségével bármilyen vasat az uralmad alá hajthatsz.
Tény hogy ez már a múlt olyan távoli homályába nyúlik amivel manapság nem biztos, hogy "nagyot lehet kaszálni". A mostanában megjelenő új nyelvek is valójában a C köpenyéből jöttek elő, abban az értelemben hogy akár a szintaktikáját is átveszik.
Tény, hogy mondjuk GUI -t programozni C -ből sziszifuszi meló.
Az én konklúzióm, hogy a C a legjobb funkcionális nyelv, de önmagában már semmiképpen nem áll meg. Azaz ahogy régen én C -ben írtam az alsórendű funkciókat (pl. az WIN32 API -ra épülő socket kezelés) és itt-ott assemblyben az interrupt (vagy más idő korlátos) rutinokat a GUI -t vagy a magas szintű adatbázis kezelést teljesen más eszközökkel készítem és ebbe illesztem a C -t vagy épp az assemblert.
Mottó:
Nincs olyan amit nem lehet C -ben megírni, de sok olyan van amit nem érdemes!
* Én egy indián vagyok. Minden indián hazudik.