"Végre meglett a SIM, és megindultunk hazafelé. A vonaton már optimálisabbak voltak a feltételek a szereléshez. Ahogy a vonat elindult a külváros felé, már pakoltam elő. Telefon, SIM, nyugalom. Emlékeztem a koszos körmű indiai arc videójára, beleégett a retinámba a mozdulat, ahogy lepattintja a SIM és SD fedelét. Nekem meg nem akart sikerülni... sokadjára sem, pedig akkor már a használati utasítást is átnyálaztam. Feszitem, hajlik, nem jön. Mutatom az asszonynak, próbálja ő is, nem jön le. Próbálom újra meg újra, félek, hogy eltöröm.
És igen! Eltörtem.
A szívem kihagyott másfél ütemet, az asszony szerint fehérre vált az arcom. Fogtam a kezemben a közel negyedmillás telefont, és legszívesebben... ahhh, mindegy."
Kiemeltem a lényeget. Az a minimum, hogy a gyártó sűrű elnézések közepette ingyen cseréli neki a fedelet. BTW: mivel vizuális típus vagyok, nekem erről az az orosz népmese ugrik be, amikor ki akarják a földből húzni a répát. Először csak az ember húzza, majd az asszony is, a végén már az ember, az asszony, a medve, a nyúl, az egér, de még mindig nem jön :D
Szerk: na megvan
--
trey @ gépház