Talán vásároltam volna korábban, de nálam az volt a fő visszatartó erő a DSLR-től, hogy láttam kollégákat akik hihetetlen pénzeket voltak képesek elkölteni L-es 2.8-as objektívekre és egyebekre. Féltem, hogy nem lennék képes megtartóztatni magam a fehér objektívek csábításától. Persze most már bánom a késlekedést. Szerencsére DSLR tulajként sikerült tartanom magam. Többé-kevésbé... :D
Érdekesség még, hogy élt bennem egy előítélet a technika mindenhatósága felé és erősen lenéztem a rendszervakukat, mint fölösleges kacat(ugye annyiba kerül mint egy ultrazoom, vagy két kompakt együtt, jajhagyjukmár...). Szóval a fényképezőgépet mint önálló egységet, erősen túlértékeltem fejben. Aztán megvilágosodtam és kipróbáltam néhány derítőlapot, rendszervakut, diffúzort... Mikor végül vettem egy nagy levegőt és bevásároltam, a DSLR csak a hab volt a tortára, hogy úgy mondjam. Kompakt-ultrazoomos koromban mikor lőttem egy képet reménykedtem, hogy jó lesz. Mióta DSLR-el lövök képet és a fényen van a hangsúly, azóta 95%-os sikerrel tudom, hogy jó lesz-e a kép. Teljesen más dimenzió.