Pl. erős/gyenge, statikus/dinamikus típusosság. Nem árt, ha nem futásidőben derülnek ki a turpisságok, hanem már fordítási időben is ott a jelzés, hogy "ez így nem lesz jó". Sokkal egyszerűbb erősen és statikusan típusos nyelvben kódolni, már csak azért is, mert pontosan meg van határozva, hogy mi a paraméter, mi a visszatérési érték, nem kell olyanokra is figyelni, hogy az ember futásidőben ellenőrizze, hogy vajon jó típusú adatot kapott-e.
Meg szerintem attól is lehet "komolytalan" egy nyelv, ha nincsenek kialakult konvenciók hozzá, amihez nagyjából mindenki tartja magát. A JavaScript esetén (nyilván a saját szintemen megítélve) azt látom, hogy teljesen ötletszerűek a konvenciók projectektől függően.