Érdemes esetleg elolvasni a Red Hat Enterprise Linux 7 Migration Planning Guide-ot.
Abban össze van szedve, hogy mik a lényegi különbségek, mik az ajánlások, hogy mit hogy kéne csinálni.
Annak ellenére, hogy Fedoraban mar ezek jó részét régóta használom, eléggé értékesnek tartom a fenti művet,
mivel témakörönként összeszedi, hogy mi merre.
Networking oldalon azért a CentOS6 is bírt érdekes dolgokat művelni NIC naming tekintetben.
Több hálókártya esetén nekem mindenképpen udev rule-okat kellett definiálnom, hogy a kívánt HW kártya kapja a kívánt elnevezést konzisztensen.
Egyébként meg lehet használni a régi network kinfigolást is, NetworkManagert nem kell felrakni és kész.
Systemd vs init - inkonzisztencia meg szívás alapvetően a trehány init scriptek miatt bír/bírt lenni tapasztalataim szerint.
Minden egyéb pro-kontra érv helyet szimplán nekem kompaktabbnak hat a systemd.
Ahogy mások már jeleztés, a SysV service hívás átmegy a systemd-n, ezt a "semi kompatibilitást" megcsinálták.
Ha valaki meg direkt hívogatta az init.d alatt a scripteket, az meg tán szokjon át róla.
A RHEL4/CentOS4 óta biztosan (de lehet, hogy régebb óta) van a service parancs az initscriptek piszkálására.
Persze ízlések és pofonok ... de ezektől szerintem a CentOS7 cseppet sem "rosszabb", mint bármelyik elődje, sőt.
Előre a Lenini núton - tanulni, tanulni, tanulni ... :)
---------------------------------------------------
Talisker Single Malt Scotch Whisky aged 10 years :)