pl. itt http://schnouki.net/posts/2013/12/19/resource-control-with-systemd/ (ebből látszik, hogy minden unit fájlra működik a korlátozás, mondjuk feltételezi, hogy default be van kapcsolva a MemoryAccounting és CPUAccounting [BlockIOAccounting-ot ugye nem csinál], a slice szinten érdemes explicit bekapcsolni, bár a limit-ek implikálják)
Az elv ugyanez, mondjuk a unit fájlokban levő include helyett a drop-int ajánlott használni (/etc/systemd/system/[unit].[típus].[d]/[szám]-akármi.conf), a kódban már szerepel, hogy valamikor ki fogják venni az include-ot. A systemd-nél mindig érdemes az adott gépen levő man-t olvasni, a neten levő systemd.resource-control-ban pl. szerepel a CPUQuota, BlockIO[Read/Write]Bandwidth stb., ami a 213-ban jelent meg, előtte CPU-t és IO-t csak arányokkal lehetett állítani, azóta fixen is.
Régi, már valszeg nem aktuális leírás a systemd for administrators sorozatból: http://0pointer.de/blog/projects/resources.html
(resource limit címszó alatt én annó azzal játszottam, hogy a belépő userek memória-foglalását korlátozzam, ami annyiból speciális, hogy azok mindig egy user-UID nevű slice-ot kapnak. Egy egy pár soros bash script (systemctl set-property hívogatás) megoldja)
BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)