Nem biztos, hogy jól értettem, de mintha a kollégánál az lett volna a különbség, hogy a prepared statement insert-tel egyesével nyomta a rekordokat az adatbázisba illetve string-ekkel összerakott egy olyan insertet, ami több rekordot rakott be egyszerre.
Ez esetben az első megoldás, hiába a parse-olás gyorsabb, sokkal nagyobb kommunikációs overhead-del rendelkezik, mint a második.