az elképzelés nélküli implementációs problémát, ami az egész nyelvet átjárja.
Az elképzelés nagyjából az, hogy tartaniuk kell a visszafelé kompatibilitást és ezért lesz inkonzisztens - régóta és "organikusan" nő. A legnagyobb gond, hogy pl. egy Java-val ellentétben (ahol azért szintén ott van rengeteg szemét a korábbi JDK-kből, és ugyanúgy sok mindenre van 5 beépített gyári megoldás a standard library-ben [triviálisan: I/O - Stream-ek, Readerek, NIO és NIO2 - mind a standard library része], amiket mindenféle wrapper osztályokkal tesznek átjárhatóvá - ahol lehet) a legelső verziók nem voltak tervezettek, one-man-show volt az egész. Viszont pont a backward kompatibilitás miatt (egyébként ha nem már az akkor is taknyolósnak számító register_globals és magic_quotes és satöbbi szutykoktól mentes kódról van szó, akkor egy PHP 4-re készült könyvtár/program gond nélkül futtatható a legfrissebb verzión is) ezeket nem dobhatják ki.
És erre írtam, hogy ha ezeket javítanák (inkonzisztencia) abból az lenne, hogy a) menne a picsogás a bwc megtörés miatt vagy b) menne a picsogás, hogy "dehát minek ennyi alias/wrapper osztály/..." a standard libraryba.
BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)