"Meg kell adni az esélyt, hogy megismerjen tudományokat" != vizsgaztatni belole.
Ha nincs számonkérés, hidd el, senki nem fogja akkor tanulni. A matematika és fizika (és biztos más, azokat nem tanítok) olyan, hogy csak úgy van értelme bármit is tanítani, ha van, amire építesz. Nem beszélhetsz érdemben másodfokú egyenletek megoldásáról, ha a gyökvonást a nebuló nem sajátította el, mert nem kérte senki számon, és az egész amúgy is csak fakultatív.
Erre a legjobb pelda a matematika. Megtanulsz egy csomo elmeletet ugy, hogy az eletben igazabol a legbonyolultabb szamitas az a gyokvonas lesz.
Attól függ, hogy mivel fogsz foglalotoskodni. Lásd itt, atomjaninak már egyszer kifejtettem, kérlek, olvasd el.
Cserebe nem sulykoljak peldaul hogy mit jelentenek az ujsagokban, hirekben megjeleno szamok az (allam)adossagrol, az inflaciorol, meg ilyenekrol.
Az államadósság, infláció ilyesmi inkább pénzügy vagy közgazdaságtan. Ezt ne a matekoktatásnak ródd fel!
Legyen lehetoseg a tudomanyok tanulmanyozasara fakultativ modon
Fakultatív módon? Komolyan, szerinted ki fog fakultatív módon tanulmányozni bármely tudományt? Ez az elgondolásod többet ártana az oktatásnak, mint az elmúlt 25 év oktatáspolitikája együttvéve.
Nem azt tanuljak meg a gyerekek, hogy mi jellemez egy adott orszagot
Szerinted mivel jellemezzünk egy adott országot? Éghajlatot megtanulják, meleg nyár, csapadékos tél, kontinentális, mediterrán, stb. Megtanulják, hogy milyen ásványkincsek találhatóak ott, megtanulják, miből élnek az emberek (ipar, mezőgazdaság, turizmus, stb.). Mivel mással jellemeznéd? Az olyan, hogy "Németországban jó a sör", "Lengyelországban jó vodkát gyártanak", "Mexikóban a tequilát" kell inni, nem ér :)
Egy félreértést szeretnék azért eloszlatni: az iskolai tantárgyak oktatásának nem az a legfőbb célja, hogy "fú, majd fogom használni, hogy Mozambikban éhínség volt az 1800-as években". Hanem inkább az, hogy az adott természettudományokat, társadalomtudományokat, művészeteket az adott korosztállyal megismertesse, hogy az adott diák az alapján tudjon választani, hogy "mi lesz majd, ha nagy lesz". Valaki Nobel-díjas tudós lesz, mert volt egy jó fizikatanára, valaki híres festő, mert a rajztanára felismerte, valaki meg egy nagyon jó pék, mert egyik tudomány se fogta meg, sütni viszont szeret.
Aki úgy érzi, hogy valami tudományban jó, és szereti is, elmegy egyetemre és főiskolára. Ott (hogy a mateknál maradjunk) nem azzal kellene kezdeni, hogy na, ugye tudjátok, van az hiányjelhez hasonlító jel, a gyökvonás.
Másrészt általános iskolás korában szokhat hozzá az ember, hogy tanulni kell, illetve tanulni hogyan kell. Az iskolapadból kikerülve is nagyon sokszor kell tanulni (nem csak az iskolapados verzióban gondolkodva), új ismereteket megszerezni, értelmezni, feldolgozni. Akár olyan ismeretet is, amelyet a háta közepére kíván.
Ha kis korban ezt nem tanulja meg, mert minden csak fakultatív...