És akkor mi van, ha néha híroldalt olvas a kolléga? Természetes módon mindenki kíváncsi a világ történéseire, kiváltképp, ha egész nap bent ül egy irodában.
Ha elégedett a dolgozó, sokkal lelkesebben, jobb hangulatban és lojálisabban végzi a feladatait. Szabadságot kapok a napi dolgokban, nem azt lesik, mikor mit olvasok, hova megyek stb., jó a közérzetem, minden feladatomat színvonalasan (és nem csak elégségesen) végzem. Ez ilyen egyszerű.
Persze tróger emberek mindig akadnak, de ők másban is trógerek, és úgyis kibukik a dolog máshol is.
Anyukám se értette, hogy egyetemista koromban vizsgára készüléskor miért töltöttem az idő hatvan százalékát motorozással meg kerékpározással, és csak 40 százalékot tanulással. Szerinte ha nem megyek motorozni, fele annyi ideig tartottak volna csak a vizsgáim. Pedig ez nincs így. Megfelelő szellemi állapotban tudtam csak azt a munkát elvégezni (így is mindig végeztem a vizsgaidőszak felére).
Egyszerűen nem vagyunk gépek, pszichológiai oldala is van a dolgoknak. Főleg a szellemi munkát végzőknél.
Ha Te, mint alkalmazott, azt éreznéd, hogy állandóan figyelnek, nem bíznak benned, hogy viszonyulnál a munkáltatódhoz és a munkádhoz? Szerintem a többség hosszú távon biztos nem pozitívan.
Volt olyan munkáltatóm, ahol az elszámoláskor számlával kellett igazolnom, hogy pl. 560 Ft-ba került a parkolás. Ha ezt nem hiszik el nekem, akkor a cég szempontjából sokkal nagyobb súlyú dolgokban miért hisznek nekem? Meg kimerítően indokoljam meg, miért vittem el vacsorázni az ügyfelet. (Mert aznap este épp nem lett volna ugye jobb dolgom.)
Aztán örömmel tapasztaltam, hogy vannak helyek, ahol valamiért nem feltételezik, hogy minden adandó alkalommal csalni akar az ember, főleg ilyen pitiáner összegeken.
A saját beosztottjaim teljes nyugalommal olvasnak hírportált akkor is, amikor épp látom a képernyőjüket. Soha nem szóltam ezért. Viszont készen is vannak mindennel időben, még sosem volt gond a munkájukkal, mióta velem dolgoznak.
Tudják, hogy néha kevesebb a munka, néha több. Amikor épp kevesebb, miért adjak ki alibi-melót? Csak azért, hogy nehogy már jól érezzék magukat?... Ha viszont azt mondom, most bent kéne még maradni, nem kezdenek el nyavalyogni, hogy de muszáj-e.
Meg nekem nem hiányzik a sumákolás se, hogy menjen az Alt+Tab, amikor arra megyek. Persze mindenki maga tudja.