Bár én sem vagyok nagy híve az egy mindent visz megoldásoknak, azért a képet némiképp árnyalja, hogy
-Lennarték azért magát a systemd suitot első bliccre viszonylag modulárisra tervezték, van belül privilage separation, meg vagy kb 60 bináris, amik többé kevésbé a "csinálj egy dolgot, de azt csináld jól" elv alapján vannak összerakva, a systemd sok szempontból esernyőprojekt.
-Ugyan tényleg van egy csomó funkció benne a keveset tudó régi inithez képest, viszont ne felejtsük el, hogy ezeket eddig is csináltuk. Csak random hackolt shell scriptekkel, meg külön daemon felügyelő izékkel, meg egyéb más csengettyűcskékkel, változatos minőségben. Ezekre mondják a srácok azt, hogy ennek tulajdonképp alapnak kellene lennie, és azért ebben van igazság, nem véletlen akarják egy csomóan használni.
Őszintén szólva elég szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban én is elsőre, de kicsit jobban megnézve nem annyira gáz a helyzet. Ami leginkább jogos kritika, az az, hogy tényleg helyenként meg lehetne próbálni formalizáltabb apikat nyújtani. mert a systemd kb szarik egy csomó minden másra a létező FLOSS ököszisztémában, és mikor mondjuk a gnome elkezd dependelni arra az alapszolgáltatásra, amit ő nyújt, akkor a BSDs srácok szopnak a linux only technikával (tegyük hozzá, hogy nem először). Nem tartom szerencsésnek, ugyanakkor az is igaz, hogy nehéz haladni értelmes tempóban úgy, ha nem szabad soha semmit összetörni, mert akkor másnak kényelmetlen lesz. Spec ezügyben tök értem az RH álláspontját, hogy leszarja, hogy mondjuk a freebsdnek ettől dolgozni kell, neki a saját ügyfelei fontosak.
Szóval szerintem itt inkább ilyesmikkel van a baj, technikailag a projekt első bliccre meglehetősen rendben van.