Nem használok naptárt.
A determinisztikus káosz megalapozza a jövőmet.
Bármit szeretnék tenni, csak örülhetek, ha a végrehajtás hatalma 50%-ban a kezemben van. Mondok egy példát.
Át akarsz menni a zebrán gyorsan és azonnal, hogy elérd a villamost. Azt hiszed, ez a folyamat csak tőled függ?
1. Rohadó narancshéj a járdaszegélyen: elcsúszhatsz, kiesik a mappa a kezedből, szedegeted a cuccaidat. Egy marha még rá is tapos
2. Nem ződ' a lámpa és száguldanak az autók, neked meg végig kell nézned, amint a villamos vezetője belevigyorog az arcodba, tönkrevágva a napodat, ami miatt kettesed sem lesz az aznapi zéhán.
3. Átérsz a zebrán (5 méter) és bevágják előtted az ajtót
4. Átérsz, de segítesz egy öreg néninek VISSZAfelé a zebrán
5. Kizsebelnek és észreveszed.Pont most.
6. Elesel a villamos előtt, mert a narancshéj ott volt, nem a járdaszegélyen. Ajtók záródnak.
7. Eléred a villamost, de nem záródnak az ajtók. Már fogod a kapaszkodót. Áramszünet baleset miatt...
A legegyszerűbb feladatok végrehajtásánál sem vagyunk a magunk urai, az a szó, hogy szabad akarat, csak egy illúzió. Mindig is az volt.
Minden folyamat egy idő után elérkezik egy olyan ponthoz, melytől kezdve az események prognosztizálhatatlanná válnak. Ilyenek pl. az exponenciális növekedések. Onnantól kezdve hiába próbálod betartani a naptárbejegyzésedet, az életben nem fog sikerülni, ha az egész világot megmozgatod, akkor sem.
És akkor most kérditek, hogy naptár is kell mindehhez?
M I N E K ? !
---
--- A gond akkor van, ha látszólag minden működik. ---
---