Cinikus a hozzászólásod. Az öngondoskodás szitokszó? Vajon miért? A pillanatnyi megélhetés sem megy, nem, hogy félre is tudjon tenni valaki. De látom, elolvastad és megértetted, amit fentebb írtam. Amíg azon tűnődik valaki, hogy nem tud éves bérletet venni - autó most felejtős -, s ezzel kb. 1e4 Ft-ot spórolni, hanem havonta sorbaáll a bérletért, addig bizony szitokszó marad az öngondoskodás, és nem mellesleg szemforgató cinizmus.
Sokkal inkább problémának érzem azt, hogy a társadalom egy rétege leszakad, más rétege meg koloncnak érzi az előbbieket, miközben empátiára, szolidaritásra képtelen. Épp, mint a hozzászólásodból ez kiderül, meg még néhányakéból.
A média népbutító hatásáról nincsenek mérési adataim, fogalmam sincs, van-e bármilyen jelentősége, s ha igen, mennyi. Nekem életem több, mint 40 évében sohasem volt, jelenleg sincs televízió készülékem, ehhez így nem tudok hozzászólni.
Ami a jogszolgáltatás és az ember természetes jogérzéke, az igazságszolgáltatás igénye közti ellentétet illeti, azzal egyetértek.
Az, hogy mi a helyes, inkább hagyjuk, mert ezzel szépen becsempészed a politikát ebbe a szálba. Különböző látásmódok, világnézetek ütköznek. Szerinted valami helyes, de az épp úgy csak szerinted helyes, mint az, amit az általad birkának nevezettek gondolnak helyesnek. Egy vélemény ez is, az is, igaznak nevezni bármit is, cseppet merész egy hazug világban.
Ó, milyen fennköltnek tetszik lenni! Tényleg úgy gondolod, hogy felelős döntést kellene hoznia valakinek, miközben fázik, éhes, nincs egy normális ruhája? És igen, mondok valamit: az ösztönök jók. Ha megfigyeled, éppen azért vannak az ösztönök, hogy az egyed és a közösség túlélését fenntartsák. Te is kiéled az ösztönös vágyaid, csak ez fel sem tűnik, mert bőven van tartalékod ezen túlmutatóan gondolkodni, cselekedni. Nem a Maslow-piramis legalján tengődsz.
Az utolsó mondatodat elég veszélyesnek érzem. Tehát aki mást gondol az életről, mint Te, ez a fajta igazságtalan, erőszakos, önző társadalmi berendezkedés nem jött be neki, azokkal máglyára? Vagy mégis hogyan?
Nem lehetne mindezt úgy, hogy olyan társadalmi berendezkedést építünk, amely sokkal többeknek jó? Például nézzük meg az emberi igényeket. Sokkal inkább igénye az embernek a biztonság, kiszámíthatóság, mint a kockázatokkal terhelt pillanatnyi jólét. Lehet, stabilabb lenne egy olyan társadalmi berendezkedés, amelyben kisebb az anyagi különbség az emberek között, ugyanakkor kiszámítható, biztonságos a megélhetés.
Munkát végezni akaró van elég. Nem az a megoldás, hogy kevesek dolgoznak sokat, olyannyira, hogy nem marad lehetőségük élni, míg sokan nem jutnak munkához. Egyenletesebben kellene ezeket elosztani.
A tiéd is egy vélemény, gondolat, meg az enyém is.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE