( poliverzum | 2014. 01. 25., szo – 04:39 )

Nem az a baj hogy van oktális számrendszer, hanem ez a hülyeség, hogy a kezdő nulla jelzi hogy ő oktális.
A másik az, hogy ez amiatt is logikátlan, mert a hexa számokat meg a 0x jelzi. Na most ugye a 0x is nullával kezdődik. Azaz ha az interpreter be is olvassa az első nullát, ebből még baromira nem tudja, ez miféle szám akar lenni.

Nálam tehát ez most így van a nyelvemben:

Kezdőkarakter:

0-9 : Decimális szám
% : bináris szám
$ : hexa szám (Ez amiatt is kedves nekem, mert már a C-64 esetén is így volt, az ottani assemblyben).
o vagy O : oktális szám

További vezérlőkarakter-jelentések, de csak bizonyos esetekben:

A-Z vagy a-z : Az illető karakter ASCII kódja, azaz önmaga
' : Az aposztróf utáni karakter ASCII kódja, kivétel nélkül, akkor is ha az nem kiiratható karakter vagy ha valami whitespace.

Akad még pár más variáció is, de azok hosszabb magyarázatokat igényelnének. Általában arra törekszem, s nemcsak az aritmetikai kifejezések kiértékelésénél de a teljes nyelvi struktúra megvalósításánál is, hogy az interpreternek ne kelljen bonyolult döntéseket hoznia futás közben, és adatokat tárolni veremtárban vagy máshol későbbi feldolgozás céljára, hanem az hogy mit kell épp csinálnia, teljesen világosan következzék abból, épp melyik interpreter-rutin/függvény fut, annak mely pontján tart épp a program, valamint hogy épp miféle karaktert olvasott is be a forráskódból. Az persze megengedett, hogy e karakterrel esetleg indexeljen bizonyos belső táblázatokat alkalomadtán.

Ez különben roppantmód hasonlatossá teszi interpreteremet a Turing-gépekhez, mert azok is az „állapotgép” modellre épülnek, aholis a gépnek van pár „állapota”, s ebből meg a „szalagról” beolvasott karakterből következik, mit kell csináljon, s ezután milyen másik „állapotba” kerül a gép. Természetesen miután én egy „mindennapi feladatokra HASZNÁLHATÓ” interpretert tervezek, nálam azért az ilyesmi még így is jócskán bonyolultabb, mint egy elméleti célokra kitalált hótt-egyszerű Turing-gépnél, szerintem ha egzakt módon összeírnám hányféle „állapota” lehet az interpreteremnek, néhány ezer alatt biztos nem úsznám meg, de azért amennyire csak lehetséges ezen idea felé törekszem, eddig sikerült is követnem ezen célomat, még nagyon nehéz sem volt, azaz állíthatom hogy a hasonlóság igazán szignifikáns és meggyőző!