Abszolut egyetertek, ma mar a 4 elemi semmire nem eleg, marpedig technikailag itt azt feszegetjuk, hogy meg akar szaz eve is el lehetett boldogulni vele.
Mondjuk van egy parhuzamos rossz folyamat is ehhez kapcsolodoan: a gyerekek mintha egyre kesobb es kesobb tanulnanak meg rendesen irni-olvasni. Jartam felnottkepzesre, ahol tobbsegeben nalam fiatalabbak voltak, es megdobbento volt latni azt, hogy mar par evvel utanam is hogy leromlott a minoseg, emberek akadozva, tagmondatonkent megallva olvastak. Ilyenkor mindig elgondolkodok azon, hogy lehet hogy velem van a baj, hogy engem meg megtanitottak folyamatosan olvasni (magamban es hangosan is)? Hogy nekem nem okoz problemat hosszabb egybefuggo szovegeket (lsd. meg: konyvek) olvasni? Esetleg meg elvezem is?
Szinten hasonlo sztori, hogy sikerult vegigkovetni ugy nyolc evvel ezelott egy elso osztalyos gyerek fejlodeset, nagymamam ugyanis vallalta a gyerek delutani felugyeletet, amig az anyja erte nem jott. Megdobbento volt azt latni, hogy az ABC-t gyakorlatilag osszevissza tanultak, a "tyuk" szot mar le tudta irni, a "pulyka" (amiben nincs olyan betu, ami kesobb lenne, mint az 'u') ellenben problemat jelentett.
Csak furcsa.
--
Ki oda vagyik, hol szall a galamb, elszalasztja a kincset itt alant.