Szerinted melyik 10 éves gyerek keresne meg téged, hogy érdekli a matek és szeretné megtanulni? Vagy esetleg az adatbáziskezelés?
Erre én azt szoktam mondani, hogy addig, amíg valaki valamiről nem tud, addig nem is érdekli. Ha tud róla (akármilyen tudományról vagy "egyszerű" tudásról van szó), akkor se biztos, hogy érdekelni fogja, sőt, elképzelhető, hogy nem is fogja egész életében használni. És akkor mi van? Nem biztos, hogy a "minimumra" kell törekedni. Nem baj az, ha az emberek ismerete széleskörű, nem baj, ha tudja pl., ki szerezte a Himnusz zenéjét (azt hiszem, egyik politikus beégett egyszer, nem túl rég ezügyben).
Én is reálpályán mozgok, viszont egyáltalán nem sajnálom, hogy irodalmat és történelmet is kellett tanulnom. Egyetemista koromban sok olyan könyvet olvastam, ami vagy kötelező, vagy ajánlott szokott lenni, de nekünk nem volt kötelező olvasni (néhány Jókai-regény, Németh László, Dosztojevszkij, stb.). És nekem tetszettek. Ha nem lett volna irodalmunk, jó eséllyel nem is hallottam volna róluk, így nem okoztak volna örömet a regények.
Még gyerekkorban érdemes mindenféle okossággal "tömni" a gyerek fejét, hogy lássuk, miben jó és mi érdekli. Akinek a programozás megy (és még szereti is), tanuljon olyanokat a későbbiekben (egyetem, főiskola, OKJ), amely a programozáshoz kell. Aki hülye a programozáshoz, de zseniális költő, az gyarapítsa a magyar verseket. Aki viszont mindkettőhöz béna, viszont piszok jó valamelyik sportban, legyen olimpikon.
Ehhez viszont az kell, hogy kiderüljön, miben jó (vagy miben nem túl rossz :) ) az adott gyerek, ehhez meg az kell, hogy ki kell vele "próbáltatni" mindenfélét.