Ez teljesen jogos, de én arra céloztam, hogy amikor kipörgette a hitelt, akkor az az övé, legalább az. A munkaerőpiaccal és a folyamatos normális bevétellel nehezebben kalkulál, így a félelem szüli itthon ezt a magatartást. Nem azt mondom, hogy ez jó, csak azt, hogy ez van.
De azt is érdemes figyelembe venni, hogy amikor 70e volt egy 2.5 szobás panel bérlése a környéken, akkor a haver ugyanott hitelt vett fel, ami 88e volt. Namost végiggondolva, melyik értelmesebb hosszútávon? Nem védeni akarom a hiteleseket, nekem nincs is hál' istennek, de az életben mindenben kell kockázatot vállalni, és van, amikor azt nehéz felvállalni a külső tényezők miatt.
Teljesen más, de legalább személyes példa a kalkulálhatóságról és a rizikóról: fél éve felmondtam egy jól fizető munkahelyen, ahol nem lehetett már fejlődni, és átmentem egy másik céghez egy olyan pozícióba, amiben a megállapodásunk szerint hosszútávú fejlődés és perspektíva volt. Ehelyett teljesen droid munkát kellett végezni, ahol rövid úton felmondtam, a két szék közé esve (mind a rizikó, mind annak a tudatában, hogy ezt az értelmetlen munkát nem akarom végezni). A lényeg, amit ki szeretnék hozni belőle, hogy nehéz olyan tényezőkkel kalkulálni az életben, amire az ember nem is gondol, a végén mégis ő szopja meg. Én nem értek egyet azzal, hogy mindenki orrba-szájba hitelt vegyen fel, de azzal sem, hogy tény, az emberek többsége át lett bizony vágva.