Ha azért nem érdekel a véleményem, mert te meg vagy győződve az ellenkezőjéről, vagy mert simán nem ismersz és nem érdekellek, azt megértem, de mi ez a felsőbbrendűségi érzés? Nekem is egyik életcélom a gyereknevelés, de mit számít, hogy még csak az alapozásnál tartok? Megszülni egy gyereket semmiség, a legalja hajléktalan junkienak is összejön véletlenül. Úgy felnevelni, hogy jó ember legyen belőle, sőt, felismerve a saját gyarlóságodat és hibáidat, esélyt adni neki, hogy még nálad is jobb lehessen, az valami. Majd ha nem börtöntöltelék lesz, hanem mondjuk neki is gyereke lesz, és nem úgy áll neki, hogy majd direkt az ellenkezőjét csinálja, mint az ő szülei, akkor lehetsz büszke magadra, és én is az leszek, meg az egész társadalom is. De egészen addig nehogy már. Addig csak próbálkozni lehet, csak a szándék van, amit lehet értékelni, de mindig lehet rajta javítani, és elfogadni a kritikát, amúgy meg végeredményben egy önálló emberi lény lesz az eredmény, akiből tükröződik majd egyszer a nevelés. Ez szintén egy problémás jelenség a mai társadalomban, nem a személyed ellen szólnak a fentiek. Egyes munkahelyekre célzok, ahol lassan falat lehet emelni a két "társadalom" közé. Tudom már előre, hogy majd erre is kapom a bullshitet egyesektől, de akkor is leírom, mert olyan hülye és naiv vagyok, hogy talán hasznos és pozitív üzenete is van neki.