Azért, hogy picit védjem a vallást és az egyházat is: még régen, mikor kezdő egyetemista voltam és sűrűn jártam haza szülőkhöz, a buszon sikerült megismernem egy lányt, aki meglehetősen vallásos volt. A különbség sj és közte között az, hogy ameddig sj a mantrát nyomja addig vele el lehetett beszélgetni normálisan.
Akkor jöttem rá igazán, hogy az egész vallás és egyház témakörnek nem az a lényege, hogy van-e Isten, ha igen, melyik vallás Istene, stb., totlálisan lényegtelen. Amiben erős tud lenni egy vallás az az, hogy (lehámozva az Istenes dolgokat) ad egy jól használható erkölcsi alapot (erre nagyon jó példa pl. a Tízparancsolat 4..10-es pontjai). Plusz az egyház (amikor egy-egy "fiatalabb" -értsd: 50 körüli - pap/hitoktató nem ragad le ott, hogy mi volt pár száz évvel ezelőtt, hanem követi, hogy mi van most 2013 vége felé a nagyvilágban) egy jó közösségteremtő erő tud(na) lenni, valamint szociális védőhálóként működhet(ne).
Ehhez persze szakítani kell az sj féle dogmatikus megmondó stílussal, megismerni a világot, amiben élnek és alkalmazkodni a mai világhoz (ez régebben a különféle pogány ünnepek beolvasztásakor még jobban ment) és a mai igényekhez.
Ui.: akinek nem egyértelmű, elsősorban most a Római katolikus egyházról és tanairól nyilatkoztam, de mifelénk egyébként is ez a domináns.
----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™