Egyrészt: Az ominózus ház amiből kiindultunk már rég megvolt, amikor az átkos még csak halvány vágyálom volt lázas tekintetű ifjak fejében - ha egyáltalán.
Másrészt azért induljunk ki a realitásokból: te például hány olyan emberről tudsz (magadat is beleértve), aki a csodálatos vízeséses tájképet / tündi-bündi gyerekfotót / megkövült csigaházat tartó dobozkát / a gyerek óvodáskori síversenyen szerzett bronzérmét (indulók száma: 3) úgy helyezi el a falon néhány kisebb-nagyobb gombostű, rajzszeg, vagy akár normális szög segítségével, hogy előtte leméri a falban a vezeték helyét, majd még a kismegszakítót is lekapcsolja - OK, az egyik is elég, ha már alternatívák. (Azt meg hozzátenném, hogy bitang sok helyen van porcelán olvadóbiztosíték, fenti lakásban speciel kb 4 m magasan, tériszonyos embereknek külön jó, és az esetek jelentős részében a kutya nem tudja melyik kapcsoló vagy biztosíték melyik áramkörhöz tartozik.) Az általad felvázolt biztonsági intézkedések átlagos földi halandótól nem várhatók el. Az viszont *talán* (de igen nagyon talán) igen, hogy a szögezési pontban le és föltekintsen, majd balra-jobbra nézzen eldugott kábeldobozok fedelét keresve. Ha nem lát (pláne ha nincs), akkor ő nyugodtan beverheti. (Már a szöget a falba.)