A Linux kernel első megközelítésben egy binárisból és a modulokból áll. Ezek mind a filerendszeren letárolva léteznek. Induláskor kerülnek beolvasást követően a memóriába. Minden ott történik velük ezt követően, tehát "illékony" területen, ami, ahogy mondod, nem "reboot-álló". Jellemzően a letárolt állapotuk csak frissítések alkalmával változik. A modprobe egy ún. wrapper az insmod/rmmod parancsok köré, nem más - tehát futó kernelbe való modulbetöltésre, illetve amennyiben a kernel által ez támogatott, úgy az eltávolításukra is képes. Amit az /etc/modprobe.d alatti konfigurációs állományokba írsz, azt a rendszerindító scriptek megfelelő alrendszere fogja majd szintén gyakorlatilag a fenti módon kezelni automatikusan. Amikor a gép bekapcsolását követő POST után a bootloader betöltötte a /boot filerendszeren letárolt kernelbinárist és átadta neki a vezérlést, elindul az init, "minden folyamatok anyja" és vele ezek a scriptek, amik betöltenek/beállítanak/elindítanak minden mást, ami a rendszered végül használhatóvá teszi a befűzendő filerendszerektől kezdve a betöltendő kernelmodulokon át egész az indítandó szolgáltatásokig.
/etc/lib/lu/plugins/lupi_bebasic