Tudom én, hogy igazad van, ez hasonló a doc(x) vs. ods fájlokra. Egy minisztériumi gizike kap egy ods-t, és még most is nagy eséllyel ott lesz ahol a gimpes a túlbonyolított psd-vel. (Jóval kisebb az esély a gimp saját xcf-ével így járni.) Ő akkor ott felhívja az "ájtít", megnézik, konvertálják, elcsúszott, nem látszik a note lila cetlije, kilóg a margóból, szétesik a táblázat, visszaír hogy nem jó, megint elküldik neki, meggányolják, kinyomtatják, bescannelik (a nyomtatványt) beleteszik egy docx-be elküldik, rátetoválják a hátukra mint Scofield...idő,idő,idő. Láttam már ilyen szenvedést, pont az okozta amiről beszélsz, nem egységes formátumok.
Az eps-ben (vagy akkor már png is, kilapul ugyanúgy) megkapott dolognak csak annyi a gondja, hogy ha másik színt/betűt/lekerekítési sugarat/"lágyabb" átmenetet/akárminyavaját akarnak, akkor ha psd-ben kapjuk mi is meg tudjuk csinálni, és nem csúszunk fél napot mert meg kell várni az új fájlt. Tudom, egyéni szoc. problem, de a dolgozón kívül ez nem is érdekel senkit, csak hát ettől még ez van.
A kultúra meg szabványkövetés meg amíg fejekben nem állt még át, addig hiába ugrálok, úgyis én vagyok a béna, a feladat meg nincs kész. Sovány vígasz, hogy ha én csinálnám, hogy csinálnám.
Szóval nem szívesen állok ki a ps meg a formátuma mellett, de a saját területén sajnos nagyon nehéz megkerülni, tapasztaltam.