( tomsolo | 2013. 08. 09., p – 08:51 )

> annyit azert meg en is tudok, hogy egy gyerek nevelese rengeteg pozitiv erzelemmel is jar.

Segítek: ezt MINDENKI tudja, még Luther is aki nem akar vállalni (meg is kapta érte a magáét, csak tudnám minek ha valaki nem érez magában erre indíttatást, erőt nagyon helyesen jobb is ha nem vállal, minden esetre egy fokkal érettebb gondolkodásra ad okot mint azok akik a Pampers reklámokra indulnak be.)

Egyébként nem véletlen hoztam fel az állattartást mint analógiát, ott is el lehet képzelni, hogy Cirmi cica milyen jó dolog lenne, lehet simogatni, doromboltatni meg minden. Csak utána Cirmi almát ne kelljen ilyen sűrűn cserélni, vagy miskároltatni - ez ellen is mennyit nyüfögnek pedig kevesebb kóbor kutya, macska lenne - vagy féregteleníteni, meg visszaragasztgatni a lekapart tapétát és aztán az ilyen esetek nagy része az, hogy Cirmike az utcán kóborolhat, mert: hát nem jött össze.

Az ilyeneknek ugyanilyen lutri lesz a gyerekvállalás pedig már az első gyakorlópályán elbuktak.

A másik amit tudatosítani kell vállaláskor, hogy mi van ha nem úgy jön össze? Erre fel kell készülni, beleértve a szükséges vizsgálatokat - és ha lehet azon felül is, gondolok itt a genetikai összeférhetetlenséggel rendelkező vadul próbálkozó párokra - valamint, hogy erről is kell beszélni rengeteget nem csak arról, hogy milyen édi-bédi lesz mivel nagyon sok ilyen gyerek éldegel nagymamák, intézetek kebelén mert anyu/apu szépen hátat fordítottak nekik.

A szociális réteg alján élőket meg felesleges mintaként venni, ott azért van annyi gyerek mert nagy ívbe szarnak - leegyszerűsítve ennyire buták - védekezésre, és nem zavarja őket ha a jövőben eggyel több száj fog vonyítani, mert nem folyik annyi ingyen víz a közkútból úgyis erre rendezkedtek be.

No rainbow, no sugar