Jajj Anyám, hová jutott az emberiség! (Vagy legalábbis néhány embertársunk.)
A helyzet nálam a következő:
Tartottam és tartok ma is haszonállatokat. Én őket nagyon szeretem. Náluk jobban már csak a családomat és saját magamat kedvelem.
Ezeknek az állatoknak ez a sorsuk. Gyakorlatilag meg sem születnének, ha valaki nem akarná őket levágni és megenni.
De most egy pillanatra fordítsuk meg a gondolatenetet:
Mi történne, az ólban élő, ember által kitenyésztett, nemesített háziállataimmal akkor, ha én ezen pillanatban úgy döntenék, hogy undorítóság állatok és növények életét elvenni, és inkább fotoszintetizáló fénylényként szándékoznák élni további életemet.
- Egyrészt záros határidőn belül éhenpusztulnék.
- Másrészt a több ezer éve háziasított, vadonban gyakorlatilag életképtelen háziállataimmal is rövidesen ugyanez történne.
Na elhúztam tyúkhúslevest falni...