Próbáljunk kicsit eljátszadozni a gondolattal, és lássuk, mik is a buktatók (miért lehet vagy miért nem lehet megvalósítani amit abalole óhajt):
1. A szűk keresztmetszet sose a titkosítás módja (ugyanis lehet olyan nyakatekerten titkosítani, ami elég komoly erőforrást igényel a visszafejtéshez, hogy ne érje meg, és még nem is kell hozzá nagyon elrugaszkodott dolgokra gondolni), hanem inkább a végpontok sebezhetősége (aka emberi hülyeség - lásd social engineering).
2. Az örök igazság, hogy amiről 2 ember tud, már nem titok, sőt a titkosítás mikéntje se az.
3. A csapda: ha bárki itt leírna egy használható folyamatot, máris kompromittálná az egészet.
4. A történelem mindig jó tanácsadó a hogyanra és a hogyan ne-re is (lásd a brit haditengerészet 17. századi jelkulcskönyveit, a 2. vh. titkosítási módszereit (Enigma, indiánok, pirézek, galambok stb.)).
5. A jól ismert klisé: ha valamit el akarsz rejteni, tedd közszemlére (a lopott festményt akaszd jól látható helyre, nagy eséllyel senkinek nem szúr szemet).
6. Sose használj olyan eljárássorozatot, amit már egyszer (bárhol, bármikor, bárki által) használtak.
7. Vegyél példát az eddig megfejthetetlen "analóg" adathordozókról (Voynich-kézirat, Rohonci-kódex, D'Agapeyeff-rejtjel és a kedvencem: a phaisztoszi korong), majd engedd szárnyalni a fantáziád.
8. Ezzel foglak letörni: nem fog sikerülni, amit tervezel, mivel a titkosításod nem egyirányú, hanem visszafejthető kell legyen, amit legalább egy ember ismerni fog: ha más nem, te magad. Te vagy a gyenge láncszem, mivel ki tudják belőled zsarolni, verni a megfejtést.