Én értem, hogy miről beszél, csak egyfelől tényleg nem fenntartható, másfelől általában rossz irányból indítják.
Valszeg Vitruviusi, vagy Alexanderi szimmetriákról beszél. A Vitruviusi embert mindenki ismeri, az egy illusztráció ehhez. Az Alexanderi szimmetriákról képekben itt és itt lehet nézelődni.
Ezeket hogy hogy lehet kódban alkalmazni, arról Coplien írt itt.
Félreértés ne essék, lehet ilyet játszani, csak azt tessék megérteni, hogy nem lehet az EMBERT kihagyni a rendszerből. Ott bukik az egész. Márpedig itt van felhasználó és karbantartó, és úgy kell megteremteni a dolgot, hogy ezek jól érezzék magukat ezekben a terekben, különben szart se ér.
Mutatok egy szépnek vett kódot, a cikk az SVN kódjáról szól, és megtalálható az O'Reilly könyvében.
A szép kód jellemzője, hogy nem nagyon tudják összebaszni. Szerencsére az én kódomat se tudta az orosz, letört róla darabokat itt-ott, de az architektúrája - amennyire legutóbb, másfél évvel a kiadása után néztem - ugyanaz. Ez olyan mint amikor betonnal egészítették ki a Pantheont. Mondjuk rossz kódra is igaz ez sokszor...
De abban teljesen igaza van Alexandernek, hogy mindez csak akkor működik jól, ha jó irányból indítjuk: egy kódnak elsősorban a felhasználó céljainak, másodsorban a várható változások eltűrésére kell tudnia felkészülnie. Ezekre kell építeni az univerzális elveket, nem lehetnek magukban.