Azért az van ám, hogy a puding próbája az evés.
Hiába szeretnél te "végleges" specifikációt, a delikvens nem igazán tudja, mit kér.
Ráadásul az ismereteink nem úgy vannak, hogy először ismerjük a rendszer A, B és C modulját aztán így megyünk tovább, az úgy megy, hogy felbontást látunk, és a homályos képből próbálunk kislilabizálni kontúrokat.
Lehet, hogy lónak tűnt de közelről vaddisznó.
A megoldás erre szerintem amúgy a felületprototípus. Tegyél le elé egy cuccot, ami totál úgy viselkedik és úgy néz ki mint a végleges, csak baromira nincs mögötte backend, és kizárólag memóriába dolgozik. Ez lehet hotspotokkal körbespékelt powerpointtól kezdve flashen át HTML5-ig bármi.
Emellé kb. olyan folyamatábrákat kell csinálni, amik gombokat kötnek össze képernyőképekkel.
Ha ezen kiszórakozta magát, mert ezt érti, és ezen egyszerűen tud vitatkozni, akkor már nem fog mindenféle marhasággal traktálni. Akkor már csak az ötletembereket kell leszerelni, amire a jó fejlesztői válasz "it'd take too much time. Perhaps in the next version".
Azt sose feledd, hogy mindenki másnak a UI A rendszer. Édesmindegy, milyen csodálatos backend kódot írsz, a User Interface az egy interfész, elrejti a mögötte lévő implementációt, az user szemmel nem érdekes.
Szóval a lehető legolcsóbb módon csináld meg a UI-nak egy kezelhető változatát, vedd rá őket hogy nyomkodják végig (pl. a testplaneket hajtsák rajta végig a managerek), hagyd, hogy kivitatkozzák magukat rajt, és majd néhány hét múlva amikor már nem hallani napi 3 change requestet a prototípuson, kezdd el a tényleges implementálást.
Nekem néhány cégnél bevált.