Én korábban nagyon kedveltem a hg branchelési modelljét, mert jól stage-elhető volt, hogy honnan hova merge-elt valaki. Azóta eltelt kis idő, láttam néhány érdekes repo-kialakítást. A legjobb módszernek most azt tartom, ha olyan struktúrát alakít ki valaki, ahol nincs szükség branchelésre. Egy csomó előnye van:
- nincs semmi szívás a brancheléssel illetve a merge-ökkel (ezen a ponton kb. meg is szűnnek a lényeges külünbségek a verziókezelők között, mindegyik pont ugyanolyan alkalmas erre)
- könnyebb azonosítani és menet közben refactorolni az újrahasznosítható kódokat
- runtime flag alapján lehet ki/be-kapcsolni az új kódot, csökken a változtatás kockázata
- webes alkalmazásnál könnyen lehet éles felhasználókon A/B tesztelni a párhuzamos kódbázist