Ez szerintem még a DOS-os időkbe vezet vissza, amikor már 16-32-64MB ram időnként előfordult a gépben, és extended (vagy expanded?) memory-t nem támogató, de page file-t valamilyen szinten kezelni tudó alkalmazásokat kellett összelőni, hogy valahogy mégis tudja használni a sok memóriát. Na arra volt ez a workaround.
A "reneszánsza" vagy inkább a sírból zombiként való visszatérése ennek a praktikának valahogy az lehet, hogy régebben tényleg mindentől függetlenül pampogott a windows, ha nem volt page file. De ez már tényleg piszok régen volt, talán pre-win2k időkben. A másik ötletem, hogy memory overcommit limitek különbözőek lehetnek, ha van page file, és ha nincs. Ez még Linux alatt is így van. Persze akár be is lehet állítani rendesen, mindenféle swap fake-elés nélkül...
---
Internet Memetikai Tanszék