Ez a sok helyről ötletek összeollózása nem rendkívüli a shellek és szkriptnyelvek világában: úgy osztódnak és fúzionálnak, mint a hetvenes évek rockbandái. Ráadásul - nem mintha bánnám - a mi alapul min fa gráffá torzul az utódokból ősökbe visszaemelt ötletek miatt.
Ha valamit komolyan a PS szemére akarok vetni, az éppen az, ami a veleje és az ereje: a .netes objektumháttér. U-shellekben az ember sztringeket darabolgat azzal, amije éppen van, és amihez ért, hogy végül kijöjjön a kívánt eredmény - ettől megkíméli a PS, DE ha nem térképezi fel/teszteli kellőképpen, hogy milyen esetekben milyen ojjektum jön ki a csövön, termetes pofáraeséseknek teszi ki magát -- ez a viselkedése teszi inkább PowerScriptté, mint PowerShellé, hiszen utóbbi esetében nem csak az egysoros lehetősége igény, de hogy az egysoros részeit ne kelljen o-böngészőben ellenőriznie, ill. darabokban tesztelnie, mielőtt élesítheti.
De ettől még szeretem - pontosabban szívesebben használom, mint nem sokkal ezelőttig cygwin alatt a basht, vagy a perlt, amelyeknek nem túl intenzív nyüstölése esetén is kijön az a tulajdonsága, hogy nem win alatt és nem winért születtek.