Na ez az, amiert OSX-et hasznalok. Az XFCE-t azert nem tartom megoldasnak a problemara, mert megint csak ujrakezdi az ordogi kort: uj project/fork indul--> lassu fejlodes --> eleri a hasznalhatosag szintjet (gnome2) --> rossz dontesek, vagy csak siman egy kisebbseg mast akar --> uj project/fork indul, es igy tovabb.
Ha csak ugy belegondolok, hogy ha az Unity/Gnome3/KDE/E17/XFCE/LXDE fejlesztoi nem parhuzamosan csinalnanak sajat ablak- es fajlkezeloket, dokkot, alkalmazasindito menut otevente teljesen ujrakezdve, akkor joval tobb eroforrassal gazdalkodhatnanak, mint egy MS/Apple tipusu ceg, ahol kb tizevente jon ki egy uj grafikus felulet, es meg az is jelentos reszben a regin alapul.
Valaki megmagyarazhatna, hogy miert van az, hogy a parancssornal kepesek vagyunk nagyjabol ugyanazokat a programokat hasznalni: bash, top, htop, mc, vi, emacs, screen, ... Grafikus feluleten ezzel szemben mindenki meg akarja valtani a vilagot.
Mindezt irom egy OSX alol, ahol RDP-n keresztul egy Windows Server 2012-n dolgozok. Az utobbi kezelofelulete (a desktop resze legalabbis) egyszeru, letisztult, es minden mukodik rajta, ami a regebbi verziokban mukodott, es ezen felul vannak ujdonsagok (fajlkezelo pl nagyon megujult). Az OSX meg megjelenese ota jo arra amire kitalaltak: emailezes, grafikus munka, szovegszerkesztgetes...