Röviden és tömören: a stílus maga az ember.
Kicsit bővebben:
>Neked elméleteid vannak. Nekünk gyakorlati tapasztalatunk.
Még most is azzal próbálsz érvelni, hogy te ezt sokkal jobban tudod.Ne haragudj, ez nem érvelés, ez egy nagy kalap fos.
Mert ez nem igaz? Márhogy neked vannak elméleteid, nekünk pedig gyakorlati tapasztalataink. Szólj, ha nem igaz, mert akkor nem erőlködök tovább. Gondolom, minden egyes szakembert, akit kihívsz (TV-szerelő, vízvezeték, kőműves, stb.), kiosztod, hogy hogyan kell csinálni, és mire azt mondja, hogy "ez így nem működik, mert már van róla gyakorlati tapasztalatom", arra azt mondod, hogy fos és akkor is neked van igazad. (ezt nem kérdés formájában fogalmaztam meg, hogy ne legyen még egy, amire nem válaszolsz)
De tudod, mit? Sorakoztasd fel az érveidet! Ne engem és a gyakorlati tapasztalatomat fosozd le, mert az (én szememben legalábbis) nem érv.
>De akkor még egyszer kérdezem: a videón látható gyerek érdemel tiszteletet?
Mennyiben viszi előre az ügyet, ha nem tiszteled?Attól még, hogy tisztelsz valakit, bánhatsz vele szigorúan, sőt, keményen.
Bplusz. Kérdeztem valamit, te nem válaszolsz, mindig csak terelsz, mivel félsz, hogy ellentmondasz magadnak. Így nem lehet "beszélgetni".
Osztod az észt meg az elméleteket, de amikor kínos kérdéseket kapsz, kikerülöd őket.
Erről ennyit. Maradj az álomvilágodban, aztán kívánom, hogy a gyerkőcödnek legyen ilyen osztálytársa, hogy felébredj. Remélem, hogy azt a gyereket, aki majd a gyerekednek kiveri a fogát, mert nem adta oda az uzsonnáját, tisztelni fogod.
Addig is szép álmokat!