De hogy ne csak kritizáljak meg ötletelünk mindenféléről, akkor vázlatosan én is beszállnék :D
----------
A családi adózás helyett én jobban el tudnék képzelni egy kiterjesztett családi pótlékos rendszert, aminek adott évbeli mértéke
- pl. az előző évi jövedelemtől IS függne, de 2 év alatt legalább az egyik keresőképesnél kell legyen fél éves folyamatos munkaviszony !. Ha valamelyik rokkant, akkor mondjuk 3 hónap.
De ez a fél év se legyen fix, hanem mondjuk régiónként eltérő.
- Pl. borsodban fél év, pesten 1 év.
Ha 2 kereső átlagában megvan a nemzetgazdasági átlagfizetés én stagflációs környezetben már nem adnék több családi pótlékot. Ha van GDP növekedés, akkor mondjuk el lehet menni magasabb sávig, rugalmasan.
(nem akkor kell osztogatni, amikor nincs miből, ha nincs, akkor nincs: ennyi),
persze függne a gyerekek számától is. pl. az említett két fős nemzetgazdasági átlagnál kisebb jövedelem esetén össz. max. 3 gyerek után járna, ha ilyen környezetbe negyedik születik, akkor az egészből semmi nem járna. így részben megakadályozható a nyomor újratermelődése. persze fokozatosan kell bevezetni, ahol már megvan a 4, azt már nem lehet utólag büntetni.
------
Nyugdíjasok:
1. föl nem foghatom mi szükség volt az eü. korkedvezményes nyugdíjak megszüntetésére, mikor a korkedvezménybiztosítási járulék révén megvolt a fedezete.
2. miért egykulcsos a nyugdíjjárulék? lehetne kettő, vagy életkortól és jövedelemtől függően sávosan több.
Pályakezdőnek alacsony, ledolgozott évek számától függően sávosan növekvő.
Aki közel van a korhatárhoz, az már inkább visszafogja a fogyasztását, és jobban megtakarít, ill. jövedelme is többnyire magasabb, szvsz jobban elbírja a magasabb nyugdíjjárulék kulcsot. +
- nyugdíjkorhatár előtt 10 évvel lehetne esély arra, hogy a minimum és a sávosan emelt nyugdíjjárulék közötti részt SZJA adókedvezménnyel
NYESZ re lehessen utalni annak fejében, hogy a megtakarító vállalja hogy a valorizációs számoknál majd alacsonyabb összegű nyugdíj lesz megállapítva.
(kicsit manyup jellegű az elképzelés, de abszolút önkéntes , és kizárva a biztosítók sápját, működési költségét).
Akinek magas a jövedelme, annak megérheti. Tehát nincs az, hogy a tehetséget és a feltehetően magasabb hozzáadott értéket pluszban büntetjük a magas adókkal, de a teljes adóterhelésből mindenki inkább kivenné a részét jövedelméhez mérten, mint most.
De csak nyugdíj előtt 10 évvel (!) lenne a lehetőség, így a járulék sem hiányozna a kasszából.
3. a korengedményes nyugdíjat is vissza kellene állítani de úgy, hogy (azt úgyis cégek fizették) a cég által előre befizetett járulék egy valamilyen mértéke leírható lenne a társasági adóból, ha a cég pályakezdőt is vesz fel legalább egy év foglalkoztatási garanciával.
De ez az intézkedés stagfláció idején mondjuk nem lenne hatályban, csak egy évente legalább 1%ban növekvő gazdaságban.
stagfláció idején úgysem tudnak kigazdálkodni a cégek plusz munkaerőt, értelmetlen lenne az egész.
4. munkanélküli járulékot be lehessen vonni valamelyik piaci biztosításba állástalanság esetére.
Ill. ez is lehetne sávosan növekvő.
Ezek persze bonyolítják az adórendszert, de inkább legyen célszerű, mint egyszerű. ;-)
--------
Nem vezetek...Jobb így. Nekem is
meg mindenki másnak is.