Minden szokás kérdése.
Amit nem értek: Ahol nagyüzemben készítik a lángost, ott nem kilós lisztet szokás venni, hanem zsákosat, mert úgy olcsóbb. Ha ki tud valaki mérni 6--7 kg lisztet, akkor elvileg x dkg sót, cukrot is ki tudna mérni. Tehát a mérleg hiánya nem lehet indok. Arra tippelek, hogy a recept „tulajdonosának” van egy 1 dl-es pohara (= 100 ml), és azzal méri ki ezeket a hozzávalókat.
Saját gyakorlatom:
Kenyér készítésekor a vizet mérleggel mérem ki. Ennek oka egyszerű: A mérőedény falán lévő számokat szemüveg nélkül csak saccolni tudom. Sokkal egyszerűbb a mérlegen lemérni, kihasználva a víz súlya és a térfogata közötti „bonyolult” összefüggést. Annál is inkább, mert a liszt kiadagolásához úgy is előveszem a (digitális) mérleget, és azon szemüveg nélkül is jól olvashatóak a számok.
Megjegyzés a burgonyapehelyhez: Gyerekkoromban is ettem nagyon finom lángost, és szerintem akkor nem volt kis hazánkban kapható ilyen „úri bolondság”. De még burgonyapüré por sem volt akkor a boltokban.
-----
A kockás zakók és a mellészabások tekintetében kérdezze meg úri szabóját.