Köszönöm a válaszokat, már kezdek tisztábban látni!
Ellenben újabb "problémával" szembesültem.
Adobe Air-re fejlesztek Flexben. Eléggé SQLite-ra támaszkodik a program, de szeretném viszonylag érthetőre/karbantarthatóra/egyszerűre venni a fejlesztői userlandet (alapvetően én fogom farigcsálni a kódot, de nem árt, ha áttekinthető). Namármost az, hogy közvetlenül hivogatok SQL-eket, ha kell valami, az nagyon nem frankó, úgyhogy csináltam egy-egy DAO-t, hogy azok kezeljék az adatbázissal kapcsolatos dolgokat. Mivel az nem járja, hogy összetett objektumokat dobogatok össze egy olyan layerben, aminek alapvetően csak az SQL elérés a feladata, ezért csináltam egy-egy DAL-t (Data Access Layer), hogy a DAO által visszaadott nyers adatokból összerakja nekem az összetett objektumot, így majd ezt hívogathatom a következő layeren, ami már majdnem a View-t szolgálja ki. Szóval én alapvetően a DAL-ban hívogatok meg különböző függvényeket, amiket az továbbít a DAO-nak, ami lefordítja selectekre, insertekre, stb.
Kérdés: tényleg kell ennyi layer? Értem és látom, hogy hogy egyszerűsödik maga az elérés (és a kód tisztasága) felsőbb szinteken ezáltal, de picit zavar, hogy 2-4 szinten is át és vissza kell jutnia az adatnak, mire megjeleníthető.