Erre külön rá is kérdeznék.
Ennek a megoldásnak mi volna az eszmei háttere?
A which pont a PATH-ban legelöl fellelhető, adott nevű futtathatót adja vissza, ez lesz itt a TAR értéke - így a $TAR-t hívni teljes egészében megegyezik azzal, mintha ilyen körülményeskedés nélkül szerepelne a helyén, hogy tar.
Vagy valami fontosat nem látok?
- o -
A másik apróság/tanács. Mivel hajdan nekem is sokszor kellett shellből egysorosnál hosszabb SQL-t hívni, merem ajánlani a külön fájlban (lehetőleg here docokkal), jellemző néven definiált lekérdezéseket, és a fájl beszórszolását - itt is feleződne a szkript a logikát szigorúan nem érintő zagyvalék nélkül.